Észre kell vennünk, hogy csodálatos kinematográfiai teljesítmények tűnnek fel egyre-másra az új csillag alakzatokat mutató magyar filmes galaxison. Jeles András árnyképes parasztbibliája, Forgács Péternek a spanyol polgárháborút felelevenítő bunueli ihletésű amatőrfilm-szőttese, Szaladják „Taikyo” István orosz zarándok-ikonja után most itt van Szemző Tibor filmje a magyarok eredetét kutató Kőrösi Csoma Sándorról. Mozgó árnyképek a József és testvérei-ben, szürreális „talált” szekvenciák az El perro negro-ban, spiritualitással telített tájképek a Madárszabadító, felhő, szél című filmben, és színes, naív hatású papírkivágásos animációval elmesélt legendatöredékek összevegyítve egy ázsiai utazás olykor archívnak tűnő, a privát film esetlegességeit imitáló super8-as felvételeivel  a Csoma-legendáriumban.
A kinematográfia senkiföldjén készülnek ezek a munkák, a legősibb, legegyszerűbb mozgóképi gesztusok vonzásában, jóval innen (vagy inkább már túl?) azon a - Bódy Gábor kifejezésével - ipari happeningen, amit a filmkészítés gyakorlata szerte a világban  jelent. Low-budget világfilmek egy megváltozott, - s a magyar filmes hagyományból egyáltalán nem fakadó univerzális beszédpozícióból, - melyekbe úgy szövődnek csak a magyar motívumok, ahogyan Bartók sodorta össze műveiben a szerb, román, bolgár, sőt arab népzenei motívumokat a mieinkkel.
Szemző naív-rituális világfilmjében a nyelvtudós, kalandor székelyföldi Csoma Sándor elindul Ázsiába, - visszafelé, a magyarok nyomában, - hogy 8 év elteltével a Balkánon, Perzsián és Indián át megérkezzen Kanam falu buddhista kolostorába, a világ tetejére, Tibetországba. Ahol aztán mintha megfeledkezne eredeti küldetéséről…
Vajon mi történt ezen az úton ezzel a tucatnyi nyelven beszélő okos, kíváncsi lélekkel?
Nem tudjuk.
S a zenész-filmes Szemző Tibornak, - aki szintén nagy kalandor, földrajzi és művészi értelemben egyaránt, - kedvére van e nem tudásunk.
Szemző nagyszerű csapatot verbuvált  különleges vállalkozásához. A tibetológus Sári Lászlót, a képzőművész Roskó Gábort, az animátor Pap Károly Kását és Kolozsvári Bálintot, a buddhizmussal eljegyzett operatőr-rendező Szaladják István, valamint Törőcsik Marit, mint mesemondót, - hogy toldoznák ki együtt töredékes ismereteinket  Kőrösi Csoma Sándorról.
Mi mindenből?
Egy rituális utazás esetleges képeiből, ahol a távol-keleti emberek létezésének apró, ismerősen-idegen gesztusait, - a Gangesz vizében békésen együtt fürdő bivalyt, gyereket, csont sovány tehenet, a Himalája szerzeteseit, roppant szirtjeit, utait tartózkodó kíváncsisággal, szemérmes kitárulkozással rögzíti a Vándor tekintete. Mely Szemzőé és Csomáé.
Aztán az ázsiai kultúrák tudásának mélységes mély kútjából, - a Puránák, Sziddhartha Buddha, a csecsemőként bepólyált, őrzött tudós tibeti könyvek tanításaiból, - melyekkel a Vándor lelke feltöltekezett ezen az úton, s mely tanítások megismerésről és valóságról, igyekvésről és vágyról, önismeretről és sorsról az európai fül számára nyugtalanító dolgokat állítanak.
S - mindezek ellenpontjaként - színes, papírkivágásokból animált - Sári László által kitalált  megtalált,  továbbírt - vidám, hencegős székely góbélegendákból, melyek az erős, az okos, a furfangos Csomáról tudnak csudás történeteket. Az erdélyországiak által sokáig visszavárt legnagyszerűbb székelyről, aki letáncolta a balkáni kalmárokat, okosságával megmentette a bagdadi kalifa életét, bátorságával a tengeri viharból a szerecsenek maradékát, ám tudós aszkézissel mondott le valamennyi napkeleti királykisasszony kegyéről.
Amit e különböző minőségek kollázsából kapunk, több és kevesebb, mint fiktív napló, tanúságtétel egy útról, vagy megmerítkezés Csoma Sándor életrajzának ürügyén a buddhista bölcseletben.  Finom mívű zenei-kinematográfiai szövedék, szabad és ihletett, töredékes, és talányos, mint maguk a buddhista szövegek, - melyek olykor ravaszul visszakérdeznek, - érted-e, amit üzenek? Miközben mindig arról szólnak: előbb meg kell élned, ha érteni akarod!
Szemző érzékeiben – szemében, fülében - ott van, amit Csoma átélt, mert az utat ő is végigjárta. S milyen igazak a szövegek, - filmje hitelét, kovászát végül ez adja!
 Mert egyszerre mintha idővel telítődne mindaz, amit észrevesz, - a Teremtés roppant idejében feloldódó Utazó idejével, a mesék a legendák formálódásának idejével.  S Ázsia extatikus tájait, Tibetország asszonyait, szerzeteseit, a kamerán szenvtelenül keresztülnéző, - valami magasabb realitást fürkésző - gyerekarcait  a Privát Magyarország sorozatból oly ismerős  szemzői minimál zene is szinte bebalzsamozza.
Aztán mire a Vándor eléri a Himaláját, a néző szívverése is jótékonyan lelassul. Elcsitult lélekkel hallgatja  a különös  kórust, - a magyaron kívül  szanszkritul, angolul, perzsául, hindiül, latinul, arabul is felhangzó szövegeket, - s  Csoma Sándorral együtt mintha ő is megérkezne ’a zöld szirtfok alá’- a megvilágosult otthontalanok otthonába.
A keletiesen gazdagon ornamentált filmszövet ugyanakkor nyugatiasan rezignált, sőt lázadó.  S számomra ez a legvonzóbb ebben a filmben. Mert miközben a folklorisztikus epizódokban  Csoma újra és újra diadalmaskodik, az Úton szinte mindent elveszít, amit otthonról hozott.  A hitet a nyelvben, (hiszen: „bolond ki a dolgok nevei közt kapirgál…”) a bizalmat a kimondott és leírt szövegben, a tudomány igazában (mert: „tudásból nem tudás fakad…”).  Útravalóul kapott tudós bizonyosságait Csomából kimossa a tibeti kolostorban - egy ültő helyben - elolvasott tízezer könyv rettentő tanítása a legnagyobb úrról, az Időről, aki nyughatatlan ősünket végül mintha megadásra kényszerítené. Csoma Sándor ugyan még megírja főművét, a tibeti-angol szótárt, - de csak hogy kedvére tegyen barátjának, az angol királynak. Onnantól azután már csak a fűszál növekedését nézi a Himalája lejtőin…
Kudarc ez vagy diadal?  A Semmi vagy a Minden? És a másik szinten hogy értsük, egy  kinematografikus kesamtkunst, mely végül kép és hang megtagadását üzeni?
Szemző nem mondja meg.
És nem igazít el a furcsa kis kóda sem. Csoma ugyanis egyszerre belefárad az Idő fürkészésébe, - Roskóék tán legkifejezőbb képe, amint az üres buddhaszerű  Csoma-sziluettből egyszerre állatok, növények ismerős rajzolatai válnak le, párosával - s az oktondi erdélyországi Faust ismét leszáll az emberek közé.
Talán hogy kifosztottan, végképp elveszejtse magát a zsivajgó, botorul törekvő emberárban…
Talán mert eszébe jutott küldetése, a magyarok maradékairól…


Az élet vendége - Csoma-legendárium
8o perc
rendezte:Szemző Tibor
forgatókönyv: Sári László
producer:Durst György, Bognár Attila
operatőr:Szaladják „Taikyo” István
mesélő:Törőcsik Mari
gyártó:Mediawave 2oooKft.
2oo6.